Polak, Węgier, dwa bratanki…

Lájkolj minket!
WP_20150627_13_37_28_Pro

…együtt harcol, s issza borát! Szól a közmondás, melyet mindkét országban nagyon jól ismernek. Lengyelország valóban az a hely, ahol mosoly és öröm a válasz, amikor kiderül, hogy honnan érkeztünk. Ezt pedig meg kell becsülni, hiszen nem sok ilyennel találkozhatunk. Legjobb emlékem erről az, amikor tavaly betértünk Wrocław óvárosában egy szuvenír boltba, ahol az eladó, egy fiatal csaj elmondta nekünk ezt a közmondást. Magyarul! Igaz, ez minden amit magyar nyelven eltud mondani, az “egészség” és “köszönöm” mellett (biztosan allergiás ? ). Nagyon jó érzés volt, utána el is beszélgettünk és mondta, hogy nagyon örül, amikor Magyarországról térnek be hozzá. Szóval Lengyelországban bármikor otthonra lelhetünk, és a nyitott, nyugodt emberek valóban hatással vannak ránk. Nem élnek túlságosan jobban, mint mi, sőt nem is tudok nagy különbségeket felhozni a két ország között. Azonban ott mindig nyugodtabb az ember, mert ez a nyugalom a tájból és a társadalomból sugárzik. A tavalyi utamról szeretnék most írni, azonban korábban is megfordultam már Lengyelországban. Kétszer is. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy kedvenc országommá avanzsálódott. Tavaly ugye Wrocławban és Krakkóban voltunk, előtte pedig 2014-ben és 2012-ben jártam, durván 600 km-el arrébb egy kisebb településen, Zwierzyniecben. Hiába a nagy távolság és hiába, hogy 2015-ben két nagyvárosban jártam, pontosan ugyan azt tapasztaltam, mint előző útjaim során. Ez a nem mindegy: Egy ekkora ország önmaga tud lenni minden apró részletében.

A buszos utazást részesítem előnyben, annak ellenére is, hogy hosszútávon nem túl kényelmes. Lehet szó akármilyen bőrüléses luxus járatról, az idő ellenség tud lenni. Viszont kiképeztem magam, tavaly 11,5 óra volt az út Wrocławba, ami elmaradt a 2012-ben Zwierzyniecbe tartó 18 órával szemben (igaz, akkor egy zenekarral utaztam, gyakran megálltunk és el is tévedtünk). Azt az egyet nem értem meg, hogy minek van a buszokon wc, ha ezeket általában nem lehet használni. Így volt ez tavaly is, persze pár óránként megálltunk. Ettől függetlenül nincs meg az a kényelem, ami vonaton (vagy repülőn). Viszont legalább rá lehet gyújtani.

Késő délután értünk Wrocławba, ahol első dolgunk volt becsekkolni a motelünkbe. Kedves volt a recepciós, de a mosolya mögött kitudja mit gondolhatott, hiszen két fáradt srác, aki eddig maximum faházakban vagy balatoni nyaralókban szállt meg (nem túl gyakran), miért is jönne rá, hogy a kulcsként szolgáló kártyát bele kell rakni egy dokkolóba, hogy áram is legyen a szobában. Egyébként korrekt kis szállás volt, célnak és pénztárcánknak megfelelt, minden könnyen elérhető volt villamossal vagy busszal, egyedül a hűtőt hiányoltam a szobából (vagy akár egy közös térből). Amint csiholtunk áramot a szobában és lepakoltunk mindent egy kupacba, el is villamosoztunk a pályaudvarra, mondván ott biztosan tudunk “bkv” jegyet venni. Nem, nem tudtunk, de az állomás nagyon szép. A Lengyelek nagyon szeretik aszökőkutakat, minden sarkon van egy. Elsétáltunk pár utcával arrébb, majd pár utcával odébb, aztán persze azt sem tudtuk hol vagyunk. Jegy pedig sehol. Na nem baj, végül az egyik villamosmegállóban találtunk egy automatának kinéző dobozt, amin volt egy kijelző. Vettünk is két darab 72 órás jegyet. Gyorsan megnéztük az óvárost, aztán vissza is tértünk a motelbe, hiszen sötét is volt és fáradtak is voltunk.

Másnap reggeli után buszra szálltunk és 25 perc utazás után elérkeztünk a Centennial Hall épületéhez, mely az UNESCO világörökség része. Közvetlen szomszédságában van Wrocław Multi-Media szökőkútja, mely nem csak Lengyelország legnagyobb szökőkútja, de egész Európában az egyik legnagyobbnak számít. Óránként 5-15 perc közötti zenés showt játszik, azonban este sokkal hosszabb műsor várja az érdeklődőket, nem egyszerűen kivilágítva, hanem rávetítve szórakoztatja közönségét a csúcspontján 40 méter magasra is lövő “vízesésre”. Nagyon sajnálom, hogy mi ezt nem láthattuk, mivel nem akartunk túl későn vissza érni a motelbe, így 21.30-kor vissza indultunk, de ekkor még világos volt. Mindenesetre így is gyönyörű volt, de érdemes megnézni az alábbi linken, hogy valójában mit is tud ez a vízi szörny. ? https://www.youtube.com/watch?v=9OisQhx6n9c
A fő úti célunk azonban Wrocław legnyugodtabb helyszíne volt, ami nem más, mint az Ogród Japonski, a Japán kert. Más szóval nem tudom leírni, mesebeli helyszín a nagyvárosban. Csodaszép tóval, rengeteg híddal és Japán növényekkel teli természeti kincs. Elidőztem volna még bőven ott, a természet szerelmesei nem szívesen hagyják hátra. A tóban vadkacsákat láttunk, de a kicsik nagyon aranyosak voltak (és tényleg nagyon kicsik). Eszembe is jutott az egyik itthoni sláger: Kis kacsa fürdik, fekete tóban, anyjához készül, LENGYELORSZÁGBA. Szóval megérkeztek. ?

Utána éhesen vissza érkeztünk a motelbe, lecsekkoltuk a szomszédos éttermet és konstatálva az árakat könnyes búcsút intettünk neki. Így gyorsan villamosra pattantunk és a Ryneken kerestünk eleség után. Habár megfordult a fejünkben, hogy megsütünk egy galambot, de végül elértünk egy igazi hamisítatlan lengyel étteremhez, a Pizza Hut pizzériához. Képzelem, hogy mennyire furán hangozhat, de életem egyik legjobb pizzáját ettem ott. Az Angollal igaz volt némi probléma, senki nem tudott még csak köszönni sem Angolul. Sebaj, végül kaptunk valamit és pizza alakja volt.

Akárhova is mentünk, valami más volt. Más, mint amit mi itthon megszoktunk. Persze Lengyelország az egyik legvallásosabb ország egyike Európában, de ez nem is merül ki abban, hogy templomba járnak (ahol egy misén egyébként megszokott, hogy a templom előtt áll egy hatalmas ember tömeg, mert nem férnek be, és kint is vannak kivetítők). A mindennapok része ott ez a mentalitás, méghozzá jó értelemben véve. Nem kötekednek, türelmesek, szabály követőek. Szó szerint értsétek: mindenki lyukaszt jegyet a villamosokon! Pedig nincs több ellenőr, mint itthon, sőt eggyel sem találkoztunk. A piroson senki nem megy át, gyalog sem, pedig sokkalta hosszabbak a pirosak, mint itthon. Tényleg, feltűnően. ? Nincs is az a rohanás és kapkodás, mint mondjuk Budapesten. Akárhova mész be, ott általában mosolyogva várnak és segítőkészek. Egyik villamosmegállóban oda jött hozzánk egy középkorú nő és mondott valamit Lengyelül. Sajnos a Lengyel tudásom egyelőre eléggé alapszinten mozog, így közöltük Angolul, hogy bocsi, de nem értjük. Erre intett egyet, megfogta a kezem és felemelte, megnézte az órámon az időt és mosolyogva tovább állt. Szóval tényleg nagyon nyitottak és közvetlenek. Talán ez ami a legjobban megfogott ebben az országban.

Másnap ellátogattunk a katedrálishoz, a templom szigetre. Teljes neve: The Cathedral of St. John the Baptist. Egyszerűen lélegzetelállító és érdekessége, hogy a sziget minden pontjáról látszódik. Éjjel gyönyörűen ki van világítva, meghatározó jelképe Wrocław városának. Egyébként a szigeten gázlámpák biztosítják, hogy éjjel is megtaláljuk az utcákat. A Tumski hídon keresztül érkezhetünk a szigetre, ami Wrocław legöregebb acélhídja. A hidat nem csak a háború viselte meg, hanem a szerelem néha kegyetlen súlya is, hiszen megszámlálhatatlanul sok lakatot kapott az évtizedek során, melyek egykor – talán még ma is – tündöklő szerelmek jelképei.

Wrocław egyébként tömve van hidakkal. Az Odera folyó határolja, amely itt több ágra oszlik, 12 kisebb-nagyobb szigetre osztva a várost. Így már nem is meglepő annyira, hogy a városban 220 db híd található, melyek száma a háború előtt 303 db volt. Igaz persze, hogy közel sem akkorák, mint Budapest hídjai. ?
Visszatérve a templom szigetről gyorsan bevásároltunk egyet a helyi árkádban, ahol a mozgólépcső mellett két hatalmas cápa úszkált egy több emelet magasságú akváriumban. Aztán még vissza néztünk a Rynek-re, hiszen az óváros főteréből nem lehet betelni. A színes házak, a téglaszínű templomok gyönyörűsége keveredik a modern éttermek és pubok sokaságával. Tele van élettel ez a város! Aki arra jár ne lepődjön meg, ha lépte-nyomon különböző tevékenységet folytató törpékbe botlik. Wrocław egyik jelképeiről van szó, sajnos letettünk arról, hogy az összeset megtaláljuk, mert rengeteg van belőlük, sokszor a legelképzelhetetlenebb helyeken. Külön térképet is be lehet szerezni hozzájuk, így már könnyedén lencsevégre kaphatjuk az összeset, ha arra járunk.

Következő reggel pedig elindultunk Krakkóba. Bevallom őszintén, hogy nekem Wrocław jobban tetszett, habár Krakkóban csak pár órát töltöttünk. Jóval nagyobb város, rengeteg emberrel és ez a köztisztaságon is meglátszik. Ettől függetlenül szeretnék majd újból kilátogatni, hogy jobban szemügyre vegyem ezt a nagyvárost. A buszpályaudvar itt egybe van építve a vasúttal, szóval a három emeletes épületkomplexumban sikerült eltévednünk, de 45 percen belül kijutottunk a megfelelő irányba. Innen elvillamosoztunk a Rynek-re, körbe jártuk a főteret és beültünk egy hamisítatlan olasz étterembe. Igen, a gasztrourizmusról még van mit tanulnunk. ? A főtér egyébként itt is gyönyörű és sikerült bejutnunk a Mária templomba, ami egyszerűen lélegzetelállító volt. Külsőleg sokban hasonlít a Wroclawi katedrálishoz, azonban ennek a templomnak a két tornya különböző. Ennek érdekes története van, mivel egy testvérpár építette ezt a templomot és összevesztek a tornyokon. Végül ennek meg lett az eredménye, ami a mai napig is sok turistát vonz. Sajnálatos, hogy az építést követően az idősebb testvér leszúrta a másikat, de szerencsére ezt a véres történetet elfeledteti a szépsége.

A végére egy kis ráadás: piwo! Akárhova is megyek az egyik legfontosabb, hogy a helyi söröket kipróbáljam. ? A lengyel sörökbe egyszerűen beleszerettem. Kedvenceim lettek a Perła mocne és summer, a Tatra mocne és a Tyskie. Az alkoholtartalmuk valamivel több, mint a nálunk megszokott, pont jóleső egy sörben. 4-5 % közötti a leggyengébbek és az ízesített sörök. A félbarna és barna sörök 6-8 % között mozognak, de több márkából is található efölötti is. Én általában a 6 és 7,2 % alkoholtartalmú mocne söröket szerettem meg kint. Erőteljes, de harmonikus íz jellemzi őket, bármennyit meg tudna inni belőle az ember. ? Pár éve Zwierzyniecből hoztam haza egy kis kóstolót. ?

Megosztanád?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük