Kik vagyunk és mit képviselünk? #2

Lájkolj minket!

Az előző részben visszanéztünk, hogy honnan és miért is indult ez a blog Szabadlábon Európában névvel, majd hogyan változott át vloggá és lett a neve Modern Hippie. Most nézzük meg mélyebben, hogy mégis mi a fene az a Modern Hippie?

Semmi különös dologra nem kell gondolni. Nem találtuk fel a spanyol viaszt, és nem alkottunk új ideológiát sem. Nemes egyszerűséggel ez egy egyszerű kifejezés, ami nagyjából meghatároz minket és mindazokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Mert itt leginkább az a lényeg, hogy miként látjuk a világot? Mennyire vagyunk nyitottak? Mennyire ismerjük magunkat? És tudjuk-e, hogy valójában mit szeretnénk? Ezek elsőre nagyon egyszerű kérdéseknek tűnnek, de ha egy picikét is továbbgondoljuk őket, akkor rájöhetünk, hogy nem is annyira egyszerű válaszolni ezekre.

Lassan itt az év vége, és ha most fel kell tenned magadnak azt a kérdést, hogy mit értél el ebben az évben, akkor mire gondolnál? Fizetésemelést kaptál? Megtartottad az állásod? Esetleg feljebb jutottál a ranglétrán? Vettél egy új tv-t, konzolt, telefont vagy autót? És, ha arra kellene választ adnod, hogy mi az amitől boldog voltál ebben az évben? Szerintem rögtön máshonnan közelítenéd meg a válaszadást. Nyaralni voltál? Először láttad a tengert? Eljegyeztétek egymást a pároddal? Vagy éppen megismertél valakit? Lett egy kismacskád/kutyád? Esetleg tengerimalacod?

Tedd a szívedre a kezed, és mond azt, hogy a két kérdésre ugyan azt feleleted-e. Úgy gondolom, hogy nem. Azért nem, mert mindig algoritmusokat használunk tudattalanul is, és nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy megfeleljünk másoknak. Egy új autó, egy nagyobb fizetés és az ehhez hasonló dolgok fontosak az életben, ezt nem tagadom, de nem szabad, hogy ezeknek a dolgoknak, történéseknek rendeljük alá az egész életünket. Ezek pillanatnyi történések, amiknek örülhetünk és tehetünk is értük, de fontos tisztában lenni azzal, hogy nem ezek határozzák meg az életünket. Mondok egy másik példát: Vajon a halálos ágyunkon azon fogunk mosolyogni, hogy mennyit kerestünk és milyen jó autóink voltak? Vagy inkább azon, hogy milyen jó, hogy volt mellettünk valaki, hogy láttuk a világot és mennyi mindent tanultunk? A tárgyakat fogjuk látni magunk előtt, vagy az élményeket?

A Modern Hippiség nagyjából erről szól. Ha rádöbbenünk mindarra, hogy az, amit várnak tőlünk és az ami boldoggá tesz minket, általában két különböző dolog. És ha merünk tenni mindazért, hogy inkább boldogok legyünk ebben a rövid életünkben, és nem azon szorongunk, hogy éppen mit várnak tőlünk, akkor már jó eséllyel mondhatjuk magunkra, hogy modern hippik vagyunk. De ez mégsem ilyen egyszerű dolog. Ez nem történik meg egyik napról a másikra és soha nem változhatunk meg teljes egészében. A kapitalizmusban a túlélésért bizony küzdenünk kell: pénzre van szükségünk a lakhatáshoz, az élelemhez, még a vízhez is, tehát az alapvető szükségleteinkhez is. Tehát dolgoznunk kell, be kell állnunk az örök mókuskerékbe. Reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni, haza esünk fáradtan, majd alszunk és másnap kezdődik elölről.

-De akkor most tényleg ennyi a modern hippiség? Elméletben rájövünk dolgokra, de mivel nem tehetünk semmit, így igazából ugyan úgy éljük az életünket?

Nem! Az első lépés az, hogy rájövünk minderre. A második az, hogy elkezdünk cselekedni. Ezt úgy képzeld el, hogy elintézed amit el kell: elvégzed a munkádat, méghozzá mindig jól, hiszen ebből élsz és így nagyobb lesz az önbizalmad. Viszont az egész napod, az egész életed nem ez köti le. Amikor letelik a munkaidőd, akkor hagyd a munkát is az asztalon és kezd élni az életedet. Ezt lehet nagyon apró lépésekkel is kezdeni. Egy egyszerű példa: Emberünk végez a munkával és hazamegy. Ilyenkor szépen még elrendezi a számlákat, majd angolul tanul, mert szeretne jobb állást kapni. De most egyszerűen frusztrált és csak arra vágyik, hogy bekapcsoljon egy filmet. Így hazamegy, nem törődik semmivel, megnézi a filmet, majd alszik egy jót. Másnap kipihentebben ébred, végez a munkával és hazamegy. Ráébred, hogy utazni szeretne, de nagyon. Sajnos az anyagi helyzete nem engedi ezt meg, de felhívja az egyik barátját, hogy nem-e mennek el kirándulni a közeli erdőbe a hétvégén. Mivel igent mond, boldog lesz, hiszen teljesül megint a vágya. Így el is kezd angolozni, mert szeretne többet tudni.

Ez egy kaotikus példa volt, tudom. Na és mi a tanulság? Leginkább az, hogy nem kell beskatulyázni magunkat, se nem kényszeríteni dolgokat. A szükséges minimumot jól végezzük el, de ezt követően hallgassunk az ösztöneinkre. Teljesen rendjén van, hogy egy ember, aki alapjáraton művelődik és kirándul, néha attól érzi magát jól, hogy csak bámulja a képernyőt. Ahogy az is, hogy ha egy gamer néha arra vágyik, hogy felálljon a géptől és elmenjen kirándulni. A lényeg, hogy mindig van olyan, amire éppen vágyunk, ami éppen boldoggá tenne minket. És ezt kell elcsípni. Ne azt nézzük, hogy mit szól a többi gamer, ha ma éppen nem játszok, hanem kirándulok egyet? Vagy mit szólnak a szüleim, ha csak a tv-t bámulom néha? Vagy mit szól a szomszéd, ha az autóm napok óta sáros? KI NEM SZARJA LE?

És itt jön a képbe a modern hippiség másik oldala. Szard le, hogy mások mit gondolnak rólad és mit várnak tőled! Majd Te is szard le, hogy mások mit hogyan csinálnak. Ez az alapvető értékrendünk. Gondoljunk bele, hogy mennyivel pozitívabb, egyszerűbb és élhetőbb lenne a mi kis világunk, ha az emberek így gondolkodnának? Senki nem szólna be Neked az öltözéked miatt, nem néznének furcsán még akkor sem, ha éppen lila hajjal, rózsaszín köntösben mezítláb mászkálnál az utcán és Téged sem zavarna, amikor a pénztáros rosszul ad vissza a boltban – még akkor sem, ha direkt volt. Mert ezek egyébként apróságok, mégis jelenleg az emberek frusztrálttá, idegessé válnak ezektől az apróságoktól. Felcsesszük magunkat, mert rosszul adtak vissza és ráordítunk egy számunkra elmebetegnek tűnő nőre, aki éppen velünk szembe jön az utcán, hogy hol a cipője és a ruhája és miért lila a haja. Majd megyünk tovább és frusztráljuk tovább magunkat, hogy mégis hová züllik ez a világ.

Értjük a lényeget? Most képzeld el, hogy Te vagy ez az ember (aki egyébként jelenleg bárki lehet). Nézz mélyen magadba: Miért zavar, hogy 200 Ft-tal kevesebbet adott vissza? Te nem szoktál hibázni? Mire költötted volna azt a 200 Ft-ot? Kávéra, esetleg parkolóautomatába? Az év végén a költségvetésedből biztosan ez a 200 Ft fog hiányozni? És most menjünk tovább. Pontosan miért zavar ez a nő az utcán? Azért mert nem a megszokott módon cselekszik? Mivel árt Neked igazán? Árt egyáltalán valamivel? Esetleg irigyled, hogy Ő meg meri csinálni azt, amit Te nem? Mer szabad lenni? Miért ítéled el igazából? És miért ítéled el a szomszédot, amikor tataroz? Miért ítéled el a szomszédot, amikor napokig sáros autóval jár és miért nézed le azt, aki egy szmájlis pólóban flangál?

Folyton mással foglalkozunk, másokat méregetünk és címkézünk fel – ez őrült, ez bolond, ez hangos, ez hippi, ez liberális, ez konzervatív -, holott mind emberek vagyunk és mind ugyan olyan frusztráltak és idegesek vagyunk. És ezt egymáson töltjük ki. Ennek kiváltó oka pedig az, hogy sohasem tehetjük azt, amit szeretnénk, mert folyton megfelelési kényszerünk van – a szüleinknek, a párunknak, a főnökünknek, a szomszédoknak, a vadidegeneknek -, és így már érthető, hogy miért is vagyunk frusztráltak és idegesek folyton. Hogy miért ítélünk el másokat, akik egy kicsit is furcsább dolgot csinálnak, akik tesznek arra, hogy megfeleljenek Neked, egy vadidegennek.

Tehát ha elkezdesz legalább néha az ösztöneidre, a belső hangokra hallgatni és ahelyett, hogy megszeretnél felelni ennek, annak, amannak, inkább azt teszed, ami éppen boldoggá tesz: már elmondhatod magadnak, hogy modern hippi vagy. Mert a modern társadalmunk folyamatosan csak szabályokat, gátakat emel felénk és leéljük az egész életünket úgy, hogy még csak nem is éltünk igazán. Ez nem lázadás, ez egy más életmód. Mert rájöttünk arra, hogy az élmények tesznek boldoggá és nem az, ha megfelelünk ennek-annak-amannak. Ami egyébként – bocsánat, hogy lelövöm a poént -, de sosem fog sikerülni.

Tehát kik is a modern hippik? Összegzés. “Olyan emberek, akik a társadalmi megfelelési kényszer helyett úgy élik az életüket, ahogy azt szeretnék, azt teszik ami boldoggá teszi őket és mindezeket biztosítják a többi embertársaiknak is úgy, hogy fenntartsák ezt a lehetőséget az utókornak is.”

Szerettem volna, hogy egy “tudományosan” hangzó definició lát napvilágot, de mindennek a fenti zagyvaságnak a lényege:

  1. Tedd azt, ami boldoggá tesz!
  2. Hagyd, hogy más is ezt tegye!
  3. Ne foglalkozz más véleményével!
  4. Te se ítélj el másokat!
  5. Légy környezettudatos, hogy az unokáink is így tehessenek!

Ezeket a pontokat még lehetne bőven fejtegetni, de úgy gondolom, hogy így is túlzásba vittem már a billentyűzet koptatását. Ezek azok az alapelvek, amik szerint egy modern hippi él. Tehát valójában se nem modernek, se nem hippik, de mégis, ha meghalljuk, hogy Modern Hippie, valami ilyesmi jut az eszünkbe. Nem kell fű, de nem ítéljük el, ha valaki ezzel él. Nem kell mezítláb járni, de nem ítéljük el, ha valaki így tesz. Semmit sem KELL, maximum szükségszerű. Ezen gondolatok margójára: A cikksorozat harmadik, egyben utolsó részében azt fogjuk megnézni, hogy ezen “ideológia” mentén merre fog tovább haladni a blog, a vlog és a podcast. Tarts velünk, hogy együtt járjuk ezt az életmódot! #Peace

Megosztanád?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük