Így olvass híreket!

Lájkolj minket!

Régen – aránylag – könnyű dolgunk volt. Bekapcsoltuk a tv-t és azon a pár csatornán végig nézhettük napi egyszer vagy kétszer az aktuális történéseket. A műsornak nem voltak további tervei, csupán tájékoztatták a nézőközönséget, ahogyan azt korábban a rádióban tették. Persze kivétel itt is akadt és ha éppen az ország egy külföldi diktátor “markában” volt, akkor vajmi kevés esély volt arra, hogy pártatlan, elfogulatlan, őszinte híreket hallanánk. De most az efféle – különleges – helyzetektől tekintsünk el. Amikor én felnőttem, akkor már nem volt ilyesmiről szó. Valahogy mégis az jött le – és szüleimet, nagyszüleimet látva megerősítést is kaptam erről -, hogy amit a tv-ben (vagy rádióban) mondanak, az bizony úgy is van (már az akkori híreket tekintve, a reklámok már akkor is hazudtak). Az pedig, ami a nyomtatott sajtóban – A hírlapban (legyen az országos vagy megyei) – megjelent, arról semmi kétségünk sem támadt. Idővel – főleg az ezredforduló után – aztán egyre népszerűbbek lettek a kevésbé független, kevésbé objektív megközelítések, így egyre több újság és tv csatorna látott napvilágot. Azonban a közmédia és az állami – nem magánkézben lévő – sajtó bizony többnyire szavahihető volt, és ez biztos pontot jelentett mindenki számára (legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki – esetleg független). Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy például a 2006-os zavargásokról ugyan olyan objektíven tájékoztatott a közmédia és a kormánysajtó, mint az azt kiváltó eseményről – a hírhedt öszödi beszédről. Ma viszont, ha felmegyünk a Facebookra vagy egy általunk kedvelt, hitelesnek tartott hírportálra, esetleg bekapcsoljuk a tv-t vagy kézbe veszünk egy hírlapot – teljesen más köszön vissza ránk attól függően, hogy éppen ki birtokolja azt a lapot/csatornát/portált. Így manapság már jóval nehezebb eligazodni a hírek között és különbséget tenni valóság és megvezetés között. Azt viszont végképp felejtsük el, hogy bármire is ráhúzható az, ami régen még valóságosnak tűnt: ami nyomdába vagy képernyőre kerül, az biztosan igaz. De hogyan igazodjunk el a hírek kavalkádjában? Hogyan fogyasszunk híreket 2020-ban? (Az interneten.)


Hogyan szűrjük ki?!

Mik az első lépések?

  • Nézzük meg, hogy milyen oldal osztotta meg a hírt: Egy régi, ismert, úgymond hivatalos forrásként kezelendő oldal már jó kiindulópont (pl. index, hvg, portfolio stb..). Ha nem vagyunk biztosak benne (pl. valaki nem ismeri a 168 órát), akkor nyissunk egy google-t, írjuk be a címet “168 óra” és bizonyosodjunk meg róla, hogy kik is ők: látjuk, hogy ez egy 89 óta működő baloldali hetilap. Mit tudtunk meg ebből? Azt, hogy hiteles forrás, és balra húz. Máris helyén tudjuk kezelni. Az is sokat elárul, hogy a honlap címe .hu -ra végződik-e vagy sem. Ha egy hírt a tutihirek.co.uk oldalon találunk, akkor jogosan kételkedünk.
  • Nézzük meg, hogy ki írta a cikket! Ez első sorban azért fontos, mert a kamuhíreket megosztó kamuportálokon eleve nem találunk szerzőt – nem véletlenül. Ha ilyen helyen járunk, akkor kattintsunk az X-re. Ha találunk nevet, akkor az már jót jelent, esetleg utána is nézhetünk a híres kereső óriáson, hogy mit tudunk az illetőről, milyen cikkeket írt korábban.
  • Nézzük meg a cikkben megjelenő forrásokat! Ha egy cikk azt állítja, hogy Magyarországon 2020-ban volt olyan nap, amikor a napi áramtermelés 27,3 %-ka csakis napenergiából származott, akkor az jól hangzik, de vagy igaz, vagy nem. Azonban, ha megjelölnek egy forrást, akkor máris utána lehet járni, és hivatalossá válik az információ. (Itt a mi forrásunk az index, amely pedig az energiaklub hivatalos mérésére hivatkozik). Amíg nincs hivatalos forrás, addig ne adjunk hitelt a hírnek.
  • Nézzük meg, hogy milyen más forrás hozta még le az adott hírt/cikket! Egy számunkra ismeretlen híroldalon járunk, de a fentiek többé-kevésbé illenek rá. Ez azt állítja, hogy a rendőrök lelőttek egy 19 éves tüntetőt Seattle-ben. Fogjuk meg a címet és írjuk be a keresőóriás rubrikájába, és nézzük, hogy mi történik. (Adott esetben röviden azt, hogy “lelőttek 19 éves Seattle”). Máris láthatjuk, hogy szinte az összes újság, portál, tv-csatorna lehozta a hírt, ám de annyi különbséggel, hogy szó sincs rendőrökről. Máris kiderítettük az igazságot, és nem osztunk meg badarságot.

Ennyi az egész?

Sajnos nem. Attól, hogy a fentiek stimmelnek, még mindig belefuthatunk badarságokba. Az újságírók is emberek – tehát lehetnek fáradtak, figyelmetlenek, hibázhatnak és akár korruptak is -, szóval a fentieket nevezzük előszűrésnek. Ha már azokon túlvagyunk, akkor azért nagy biztonsággal oszthatunk meg így híreket és lehetünk tudatában annak, hogy már így is jóval biztosabbra mentünk, mint az emberek nagyrésze. De hogy mennyire lenne fontos tényleg tudatosnak lennünk, arra hoztam egy jó kis példát a saját életemből. Édesapám küldött egy cikket, amelyben megdöbbenve olvasta, hogy valójában az elektromos autók jóval szennyezőbbek, mint egy dízel – na már most ez eleve egy hatalmas háborús övezet, hiszen a szakértők is sokszor egymásnak esnek a témában, de ez főleg annak köszönhető, hogy ki miben érdekelt. Most nem kívánok a hír tartalmával, felvetésével foglalkozni sem állást foglalni, arra lesz egy külön podcast adásunk. Most szimplán nézzük végig, hogy mi a baj az adott hírrel, és hogy mennyire nem lehetünk biztosak ma már semmiben.

Az esettanulmány

Ahogy korábban már írtam, Édesapám küldött egy cikket, hogy nézzek rá, mert Ő sosem gondolta volna, hogy ez így van. A cikket ITT lehet megnézni. Röviden: “Az elektromos autók egyelőre több szennyezést okoznak, mint a dízelek.”

Nézzük meg akkor az előszűrését a cikknek. A cikk a 24.hu oldalon jelent meg, tehát a .hu végződés jót jelent, és ha nem ismernénk a portált, akkor egy gyors keresés után ki is derül, hogy 2010 óta van jelen, korábban Hír24 néven futott és a Central Médiacsoport Zrt tulajdonában áll. Ez elegendő ahhoz, hogy hiteles forrásnak tekintsük. A cikk felett már kapásból láthatjuk, hogy fel van tüntetve a szerző: Spirk József újságíró. A forrást is megtaláltuk, hiszen az az MTI (Magyar Távirati Iroda). Tehát szimplán átvették ezt a hírt, amivel nincs is baj, így működik a hírterjesztés. Ezen kívül azt is megtudjuk a cikkből, hogy a kutatást az IfW (Institut für Weltwirtschaft) végezte. Tehát minden előszűrésen átment a cikk, Édesapám jó munkát végzett!

De akkor mi a baj? Kérdezhetnénk… Semmi. A cikk igazat ír, nem fakenews. Valóban született egy ilyen tanulmány, valóban megosztották és valós tényeken alapul. De hogy lehet az, hogy ugyan ez elmondható például erre a cikkre is? Ez utóbbi azt állítja, hogy harmadannyit szennyez az elektromos, mint a hagyományos. Előszűrésen szintén átment (próbaképpen le is tesztelhetitek a tanultak alapján). Na, de akkor jól meg vagyunk lőve, hiszen két – totálisan ellentmondó – cikkről derült ki, hogy mindegyik igaz. Térjünk vissza az eredeti hírre. Ki készítette a kutatást? Tudjuk: az IfW (Institut für Weltwirtschaft). Akkor keressünk rá gyorsan:

Ezekből máris fontos információkhoz jutottunk. Az első az IfW wikipédia oldaláról van, és innen kiderült, hogy 2019 márciusától (az orsztrák) Garbiel Felbermayr az igazgatója ennek a gazdaságkutató vállalatnak. A második kép már Felbermayr wikipedia oldala, ahonnan kiderült, hogy korábban az osztrák külkereskedelmi miniszter volt, és folyamatosan – hangosan – kritizálja Németország és az egész EU klímapolitikáját, mivel szerinte az nem összeegyeztethető a gazdasági érdekekkel. Az utolsó kép – már csak érdekességként – egy pár hónappal ezelőtti cikkből van, ahol éppen azt kritizálja, hogy a költségvetésben helyet kaptak erdő- és állatvédelmi intézkedések is, és alanyunk szerint ez sem gazdasági érdek.

Tehát azon túl, hogy kiderítettük: a hír valós, tehát nem fakenewsról van szó, a benne foglalt tanulmányt már nem vehetjük biztosra, hiszen egy olyan gazdasági kutatóintézet végezte, melynek az a közgazdász fószer az elnöke, aki nyíltan környezetvédelem ellenes, mivel gazdaságilag nem kifizetődő.

Mi a tanulság?

Legfőképpen az, hogy semmit ne vegyünk biztosnak, addig, amíg azt szakértők, kutatók, több – különböző, mások által finanszírozott – tanulmányban meg nem erősítik. Mindig nézzünk utána jó alaposan annak, ami éppen érdekel minket, és ne hagyatkozzunk egy-egy cikkre. Ez nem könnyű, és nem illik bele a mai, rohanó világunkba. Sokan csak átpörgetik a Facebookot, el sem olvassák a cikket, csak a címeket, és ez alapján már osztanak is – mind cikket, mind észt. Ha legalább ilyen mélyen nem ássuk bele magunkat egy témába, addig véleményünk lehet, de biztosra nem vehetünk semmit. És az a minimum, hogy az előszürést mindig elvégezzük, mielőtt megosztunk bármit is.

Mészáros István

Megosztanád?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük