Mire fel ez a sok gyűlölet?!

Lájkolj minket!

Az az igazság, hogy manapság akárhova néz az ember, ott gyűlöletet, megosztottságot talál. Egy ország vitatkozik azon, hogy hordjon-e maszkot, vagy sem. Egy ország vitázik azon, hogy egy matekpéldának mi az eredménye. Egy ország vitatkozik azon, hogy élhetőbb, egészségesebb legyen egy város vagy mindent az autóknak rendeljünk alá. Egy ország vitázik azon, hogy ne jöjjenek migránsok, bezzeg a bérmunkások jöhetnek. Egy ország vitázik azon, hogy szívárványos zászlót rakjanak a középületekre, vagy sem. És egy ország vitázik otthon, a négy fal között, a boltban, az utcán, a közösségi médiában, és nagyjából mindenhol. Most arra törekszem – bár magam sem tudom, hogy miért -, hogy reálisan nézzünk egy-egy dolgot, ahelyett, hogy vak buzgóságunkban, csak fröcsögnénk egyik oldalról a másikra, és viszont. Mert ezekben a kérdésekben már nincs jó oldal. Van egy oldal, ami fröcsög, a másik oldal pedig erre reagálva vissza fröcsög. És ez nem jó taktika.

Élni, és élni HAGYNI…

A most kiemelt téma a sok közül, az az LMBTQ közösség tevékenységei, kritikái és az őket ért attrocitások. Ilyen értelemben Magyarország inkább konzervatívabb nézeteket vall, de ez nem jelenti azt, hogy bárkit feljogosít más ember jogainak korlátozására, más ember szóbeli és fizikai bántalmazására, és saját maga felsőbbrendűségének hirdetésére. Mert akár tetszik, akár nem, mi mind emberek vagyunk. Ha pedig mind-mind egyformák lennénk, akkor igencsak unalmas lenne ez a világ. Ha pedig valami nem tetszik nekünk, akkor ehhez jogunk van, akár ki is nyilváníthatjuk a nem tetszésünket, de itt sajnos általában ennél sokkal többről van szó. Az LMBTQ emberek napi szinten diszkriminálva vannak, napi szinten kell eltűrniük a rosszaló nézéseket, a kiközösítést és akár a bántalmazást egyaránt. Na de kérdem én, hogy…. mire fel? Mitől gondolja többnek, felsőbbrendűnek magát bárki? Nézzük meg a legáltalánosabb felvetéseket, amiket a csodálos közösségi média csodálatos kommentszekciójából ollóztam össze…

  • Ők provokálnak a felvonulással és az akcióikkal, amikkel szítják a feszültséget. Ha nem tennék, akkor senkit sem érdekelnének.

Ez egy alapjaiban téves elgondolás. Gondoljunk csak bele a nők helyzetébe! Sokáig nem volt választójoguk sem, mondhatni másodrendű polgárokként ki voltak szolgálva a férfiaknak, miközben elvárták, hogy otthon minden munkát elvégezzen a háztartásban, gyereket neveljen, stb… ma ez már – egy-két elmaradott emberen kívül – elfogadhatatlan bánásmód. Teljesen természetes, hogy szavazhatnak, hogy dolgozhatnak – remélhetőleg ugyanannyiért, mint a férfiak -, és saját maguk dönthetik el, hogy mihez kezdenek az életükben. Azonban ezt nem csak úgy randon kapták meg, mert jött valaki, és hopp, kitalálta, hogy legyen egyenlőség. Rengeteg megmozdulás, társadalmi és politikai felhívás, felvonulás, tüntetés, sztrájk kellett ahhoz, hosszú-hosszú ideig, hogy bármi is megváltozzon. Nyilván akkor is voltak ennek ellenzői, de kérdem én, hogy mire fel? És lássunk csodát, ma már – remélhetőleg – el sem tudnánk képzelni az akkori viszonyokat. Ez pedig teljesen jogos, hiszen egy nő nem tehet arról, hogy nőnek született, nem ő választotta, ráadásul mi férfiak mégis mit érnénk nők nélkül? Na ugye… És akkor nézzük meg az aktuális témát. Az LMTQ emberek sem tehetnek arról, hogy annak születtek, ez nem választás kérdése, ahogy a másik oldal sem döntötte el, hogy márpedig ő hetero lesz. Mindezek a géneinkben vannak kódolva. Most mégis rengeteg diszkrimináció éri őket. Nem házasodhatnak, nem vállalhatnak legálisan gyermeket, nem kapnak támogatásokat, sok munkahelyre fel sem veszik őket, sokkal gyakrabban érik őket fizikai bántalmazások, holott senkinek sem ártanak. Az emberi jogok ilyesféle eltiprása ellen, a diszkrimináció ellen bizony ki kell állni, és ezért van szükség a felvonulásra, ezért van szükség a felszólalásokra, akciókra. Ők nem keltik a feszültséget, ellenben azokkal, akik rögtön nyálcsorgatva fröcsögnek és gyűlölködnek ellenük. Talán, ha ez utóbbi nem lenne, és békében élhetnének ők is, mint ahogy mindenki más is, akkor nem lenne PRIDE, nem lenne állandóan szó róluk. Ahogy anno a nőknek és még sok-sok másik társadalmi csoportnak ki kellett állni a saját ügyükért, úgy nekik is meg kell adni ezt a lehetőséget, és egészen addig meg is fogják tenni, amíg el nem érik a céljukat. És ez így helyes!

  • A középületekre nem való a szívárványzászló!

Miért? A középületek feladata a köz, azaz a nép, a társadalom szolgálata. Ilyenek az önkormányzatok, iskolák, könyvtárak stb. És mivel az LMBTQ emberek is a társaladom részét képezik, ezért teljes mértékben legitim a kitűzött szívárványzászló.

  • Nem normális viselkedés, ez a kereszténységgel is szembe megy és megfertőzi a gyermekeinket is!

Na, akkor kezdjük a kereszténységgel. Eleve vallásszabadság van az országban, tehát szíve joga valakinek a keresztény értékrend szerint élni, és szíve joga anélkül, vagy más vallási értékrend szerint élni. Azt pedig felettébb kétlem, hogy ha most megjelenne Jézus, akkor elítélné, sőt, gyűlölné az LMBTQ embereket, mert tudtommal ennél intelligensebb, elfogadóbb, empatikusabb üzeneteket hangoztatott, és a vallást felhasználni saját ideológiánk céljaira, szerintem jóval nagyobb bűn. Szerencsére már az egyház is egyre elfogadóbb – persze nem itthon -, és már létrejött a Keresztények a melegekért mozgalom is. Az pedig, hogy nem normális viselkedés…. nos, önmagában is problémás kijelentés. Mi az a normális? Mitől lesz valami normális? Ha Vietnámban egy Buddhista közösségben nősz fel, akkor teljesen normális lesz a számodra, hogy nem fogyasztasz feleslegesen, nem használsz autót, okostelefont, laptopot és nem gürizel napi 8-10 órát egy szaros gyártósor mellett. Itt nálunk az ellenkezője a normális. Finnországban az a normális, hogy az internet alanyi jogon jár az embereknek, míg nálunk az a normális, hogy mindezért több ezret fizetünk havonta. Valakinek teljesen normális luxus jachtokon bulizni nyaranta, míg másnak teljesen normális, hogy egy évben egyszer eljut a Balatonra pár napra. Szóval…. mi az a normális? Csupán egy szó, ami szubjektív jelentéssel bír. A környezetünk által belénk ivódott tapasztalatok, közhelyek és előítéletek turmixa. Szóval ezt hagyjuk is. A gyerekekre veszélyes lenne? Megfertőzné őket? Erre már kitértem egy pillanatra, de fejtsük ki bővebben. Nem tudom, hogy ki mire emlékszik, de én határozottan nem emlékszem olyasmire, hogy elém tett volna Isten vagy az Univerzmus egy kérdést, amire nekem kellett válaszolnom, miszerint hetero szeretnék-e lenni, vagy nem. Egyszerűen az lettem. Az ember már gyerekként elkezdi felfedezni saját testét, vágyait, de ez nem plakátok, tv-műsorok vagy látottak alapján történik. Én is láttam gyerekként az amerikai pitét, mégsem dugtam meg még soha egyetlen pitét sem. Ahogy láttam plakátokat, hirdetéseket, tv-műsorokat és filmeket, de egyik sem befolyásolta azt, hogy éppen mire izgulnék fel és mire nem. Volt amire igen, volt amire nem, de ez nem tudatos döntés volt, hanem a szervezetem jelzése. Szóval nem, nem fertőzi meg a gyereket az, ha egy meleg pár csókolózik az utcán, vagy ezt látja egy plakáton, tv-műsorban, filmben, bárhol. Egyébként, ha már itt tartunk…. akkor az a rengeteg szexista reklám, és film, amiket ugyanúgy látnak a gyerekek, például egy szinte teljesen meztelen nőt, az miért nem fertőzi meg mondjuk a kislányokat, hogy saját nemükhöz vonzódjanak? Mert erről még sosem hallottam hápogást, pedig ugyan abból az illogikátlan tőről fakad, mint a sok károgás. Érdekes ez az emberi természet…. ez a kettős mérce.

Én mindig azt mondom, hogy mindenki úgy viselkedjen a másikkal szemben, ahogy szeretné, ha vele is bánnának. Persze ez elcsépelt, de attól még igaz. Az is elcsépelt, hogy a fű zöld, pedig tényleg az. Nem rajtad múlt, hogy te hetero lettél, ahogy az sem rajtad múlt, hogy éppen fehér a bőröd. Az sem rajtad múlt, hogy nem egy indiai szegény faluba születtél, ahol valószínűleg meg sem érted volna a felnőttkort. Hajlamosak az emberek ezeket a dolgokat természetesnek venni, és úgy beállítani, úgy gondolni, mintha ők erről tehetnének, hogy a többséghez tartoznak. Pedig nem. Egyetlen géned máshogy öröklődött volna, máris a másik oldalon találnád magad. Akkor pedig nyilván másszemszögből látnád a dolgot. Ilyenkor azt kívánom, hogy ha csak egy kis időre is, de a többség válljon valamiért, valahogy kissebbséggé. Talán abból tanulna valamit… az elfogadásról, a megértésől, a békés együttélésről. Arról, hogy milyen lehet napi szinten elviselni a megjegyzéseket, a támadásokat, az attrocitásokat. Hogy milyen lehet két diplomával sem munkát találni, mert homofób a főnök. Hogy milyen lehet, ha a szerelmeddel nem mutathatjátok ki egymásnak az érzéseiteket, még csak a kezét sem foghatod meg nyilvánosan. Te örülnél, ha így kellene élned? Te nem állnál ki a jogaidért?

És már csak egy utolsó kérdés a végére: Miért zavar valójában a zászló? Mirt zavarnak az LMBTQ emberek? Miért zavar a felvonulást? Miért táplálsz mindezek iránt megvetést és dühöt? Miért mérgezed magad? Ők nem ártanak Neked. Te ártasz magadnak is, és nekik is egyaránt. Ha erre megtalálnád a választ, akkor tudnál tenni azért, hogy nyugodtabb életet élhess.

Mészáros István

Megosztanád?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük